Szentségimádás
Egyházközségünk 2020. február hónap folyamán is két fontos eseménnyel készült a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra
- Az első: az elsővasárnapi (2020. 02. 02.) szentmise a szentségimádással, amelynek elmélkedési pontjai lent olvashatóak
- A második: az egyházközségi farsangi bál (2020. 02. 22.). Az erről készült képeket itt megtekinthetik: Egyházközségi farsangi bál
1) AZ EUCHARISZTIA: ÁLDOZAT, LAKOMA, JELENLÉT.
A Szentírás alapján Egyházunk fokozatosan értette meg az Eucharisztia titkát, nevezetesen: a szentmise (Eucharisztia) hálás megemlékezés (anamnézisz) egy lakoma keretében, amelynek "gyümölcse" a valóságos jelenlét (praesentis realis), és a keresztáldozat jelenvalóvá válása.
Az Eucharisztia misztériumának gazdagságát az is mutatja, hogy e szentség teológiáját csak több szempont együttes figyelembevételével lehet kifejteni, amelyek elválaszthatatlanul összetartoznak.
Az Eucharisztiáról a katolikus teológiában a dogmatörténeti fejlődés eredményeként főként három vonatkozásban szoktunk beszélni:
a) Az Eucharisztia: lakoma, melyen az eucharisztikus Krisztust vesszük magunkhoz.
b) Az Eucharisztia: áldozat, Krisztus golgotai áldozatának jelenvalóvá válása.
c) Az Eucharisztia: jelenlét, Krisztus jelenléte a kenyér és a bor színében.
A szentmise, a szentáldozás és az Oltáriszentség három találó kifejezés arra, amit az Eucharisztia jelent; az áldozat, maga a szentmise; a részesedés, a szentáldozás, melyben Krisztus a táplálékunkká válik; végül a jelenlét, hiszen az átlényegülés által a kenyér és a bor színében jelenvalóvá válik a megdicsőült Krisztus. E három szempont egzisztenciális jelentőségét egyetlen mondatban is összefoglalhatjuk: Krisztus értünk (a szentmisében), Krisztus bennünk (a szentáldozásban) és Krisztus közöttünk (a szentségházban) van jelen.
Mind a három vonatkozás fontos, ám a három közül mégis - időrendi és fontossági szempontból is - az első helyen van a szentmise, az Eucharisztia megünneplése. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre - mondja Jézus.
A megújult szentségtan hangsúlyozza, hogy az Eucharisztiában nem szabad csupán Jézus Krisztus jelenlétét látni, hanem teljesebb valóságában, "életáldozatként", az "élet kenyere" szentségének kell tekintenünk. vagyis ennek az életáldozatnak, a lakomának formálni és alakítani kell a benne résztvevőket, hogy ők is oda tudják adni másokért az életüket. Az Eucharisztia olyan misztérium, amelyet élnünk kell.
2) A SZENTMISE MINT LAKOMA
"Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten Báránya" - emlékeztet bennünket minden szentmisében az Eucharisztia ünneplésének lakoma jellegére a miséző pap.
Jézus a zsidók húsvéti vacsoráját új tartalommal töltötte meg, és azt akarta, hogy ez a lakoma jelen legyen Egyházában az idők végezetéig. Az apostolok is úgy értelmezték az utolsó vacsorát, mint messiási lakomát, hiszen akkor közismert eleme volt a messiási korra vonatkozó elképzeléseknek az, hogy amikor elkezdődik a Messiás uralma, akkor meghívja az igazakat egy ünnepi lakomára. Jézus maga is gyakran vett részt lakomákon, sőt azt is megtudjuk tőle, hogy mindannyian meghívást kaptunk az örök élet menyegzős lakomájára.
Az utolsó vacsora is egy ilyen sajátos lakoma, ahol Jézus az "egyétek" és "igyátok" szavakkal nyújtja testét és vérét apostolainak.
Az apostolok megértették Jézus kívánságát, és az Ő emlékezetére kezdettől fogva rendszeresen megünnepelték az Eucharisztiát. Az Ősegyházban az Eucharisztia elsősorban úgy jelenik meg, mint hálaadás ünnepi lakoma keretében, ahol a Krisztusban hívők magukhoz veszik Krisztus testét és vérét. A középkortól kezdődően háttérbe szorul a szentmise lakoma jellege, ám a II. Vatikáni Zsinat után a megújított liturgia jobban kiemeli a szentmise lakoma jellegét. ahogyan a természetes élet növekedéséhez is szükség van táplálékra, úgy a lelki élet növekedéséhez is szükséges a lelki táplálék, az Eucharisztia. eztért kell hangsúlyozni, hogy az eucharisztia méltó megünnepléséhez hozzátartozik a szentáldozás.
Nehezen érthető az a jelenség, amikor valaki elmegy egy lakomára és nem hajlandó étkezni. ugyanígy az eucharisztia szentségi jeléhez, a jel teljességéhez hozzátartozik az Eucharisztiában résztvevők áldozása. Minden szentmisén szentáldozáshoz kell járulnunk, hacsak valami igazán súlyos ok (halálos bűn) nem akadályoz meg bennünket ebben.
Források:
XVI. Benedek pápa: A Szeretet Szentsége, apostoli buzdítás
A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottsága: "Minden Forrásom Belőled fakad", teológiai és lelkipásztori megfontolások
Dolhai Lajos:Csúcs és Forrás