Egyházközségünk 2019. december hónap folyamán is két fontos eseménnyel készült a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

• Az első: az elsővasárnapi (2019. 12. 01.) szentmise a szentségimádással, amelynekelmélkedései pontjai lent olvashatóak
• A második: az adventi lelkigyakorlat, amelyről az alábbiösszefoglaló olvasható.

1) Pál apostol tanítása az Eucharisztiáról.

Pál tanítását az Eucharisztia titkával kapcsolatban az első korintusi levélből ismerhetjük meg. Ebből világos, hogy Jézus utolsó vacsoráját, kereszthalálát és feltámadását áldozati cselekményként fogták fel és hitték, hogy a Jézus jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban.

Az apostol a korintusi közösség problémáira válaszolva tanít, és egyben tanúskodik az ősegyház eucharisztikus hitéről és liturgikus gyakorlatáról. A tanítást tartalmi szempontból négy részre oszthatjuk:

• a)Pál leírja az Eucharisztia alapítását arra hivatkozva, hogy ő mindezt az utolsó vacsoráig visszamenő hagyományból tudja.
• b) Az alapítás elbeszélése előtti részben is beszél Pál az Eucharisztiáról, a pogány bálványoknak áldozott hús fogyasztásáról szóló tanítás összefüggésében, így közvetett módon tanítja a szentmise áldozati jellegét.
• c) A korintusi levélben utalást olvashatunk az Eucharisztia sajátos céljára: a kenyértörés közösséget (communio) teremt a keresztre feszített és feltámadt Úrral és általa a keresztény testvérekkel. Részesedve testéből és véréből a keresztények személyesen is egyesülnek Krisztussal, sőt ezáltal egymással is mélyebben és bensőségesebben forrnak egybe.
• d) Az apostol hangsúlyozza, hogy az Eucharisztiát megkülönböztetett tisztelettel kell ünnepelni és magunkhoz venni. Ezért figyelmeztet a méltó vételre, amelynek a legalapvetőbb feltétele: ?megkülönböztetni az Úr testét? ennek az az értelme, hogy különbséget kell tenni a közönséges étel és az Eucharisztia között, mert ez utóbbi a vételéhez szükséges a hit. Az apostol figyelmeztet az alapos lelkiismeretvizsgálatra, méltó vagyok-e vagy sem az eucharisztikus lakomára, mert lehetnek olyanok, akik nem megfelelő lelkülettel, vagy hittel, hanem méltatlanul eszik ezt a ?kenyeret? és isznak ebből a ?kehelyből?.

2) Miért fontos János apostol tanítása az Élet kenyeréről?

Az Élet kenyeréről szóló beszédben Jézus előre jelzi az Oltáriszentség alapítását. Ő maga az Élet kenyere, vagyis Ő számunkra olyan fontos, mint a mindennapi kenyér, táplálék, amelyet majd Ő fog adni a világ életéért. A szövegből egyértelmű, hogy ez az Oltáriszentség. Nem elég Őt csak hallgatni, hanem szükséges az ő testét és vérét ennünk és innunk, mert ez az, ami tökéletesíti bennünk azt az új életet, amelynek a keresztség által lettünk a részesei.

Ez azt jelenti, hogy a krisztusi életben való részesedéshez nem elegendő csupán a hit, szükségünk van a szentségekre is, elsősorban a keresztségre, amely által újjászületünk, és az Eucharisztiára, amely ezt az új életet táplálja bennünk.

?Bizony, bizony mondom neketek, ha nem eszitek az Emberfia Testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.? (Jn. 6,53).

3) Mit tudunk az első keresztények Eucharisztiájáról?

Az Ap. Csel. tanúsítja, hogy az első keresztény közösségben kezdettől fogva ünnepelték az Eucharisztiát, amit ?kenyértörésnek? neveztek, és ezt a kenyértörést házaknál végezték, a hét első napján gyűltek össze, ami általános gyakorlat volt. Az összejövetel közös étkezéssel, szeretetlakomával kezdődött, amelyhez kacsolódott a szent cselekmény, a szent test és vér kiosztása.

Lukács négy kifejezéssel jellemzi a jeruzsálemi ősegyház életét: Állhatatosan kitartottak, (a) az apostolok tanításában, (b) az apostolok közösségében, (c) a kenyértörésben (d) és az imádságban. E négy jellemző az ősegyházban a legszorosabban összetartozott, hiszen ezek biztosították számukra a hit egységét és a jézusi tanításhoz való hűséget.

Az eucharisztián való részvételnek voltak feltételei:

• a) szükséges volt, hogy legyen megkeresztelve
• b) bűnvallomást kellett tennie
• c) szükséges volt a keresztény hit ismerete
• d) szükséges volt az evangélium szerinti élet.

Források:

XVI. Benedek pápa: A Szeretet Szentsége, apostoli buzdítás;

A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottsága: ?Minden Forrásom Belőled fakad?, teológiai és lelkipásztori megfontolások;

Dolhai Lajos: Csúcs és Forrás

2019. Advent

Közeledvén a karácsonyi ünnepekhez, egyházközségünkben a korábbi évek szép hagyományának megfelelően, két egymást követő estén (2019. december 20-án és 21-én, pénteken és szombaton) adventi lelkigyakorlat került megtartásra.

A lelkigyakorlatot Sárközi Balázs atya, a nyíradonyi római katolikus egyházközség plébánosa vezette.

Balázs atya az első napon arról beszélt, hogy az adventi időszak az elcsendesedés, a befelé fordulás, az Isten felé fordulás, az imádság időszaka, hiszen Isten Fiát, az ő születését várjuk, erre készülünk.
Buzdított mindenkit arra, hogy különösen az adventi időszakban minél gyakrabban vegyük kezünkbe a Bibliát, olvassuk annak tanítását.

Beszélt arról, hogy tanuljunk meg helyesen, teljesen Isten felé fordulva imádkozni, tudjuk letenni gondjainkat, bajainkat Isten kezébe.

Beszélt a bűnbánat fontosságáról, Keresztelő Szent János példáját idézve, és buzdított mindenkit a bűnbánatra, és a szent gyónás elvégzésére.

A második este során Szűz Mária példáját állította elénk, aki alázatos lélekkel, gondolkozás nélkül mondott ?igent? az Isten meghívására.

Szűz Mária mély hite, alázata utat mutat a mai ember számára abban is, hogy az élet nehézségei közepette tudjunk rátámaszkodni Isten irgalmas szeretetérére.

Mindkét napon a szentmisék előtt és alatt is lehetősége volt mindnyájunknak a szent gyónásra, előkészítve lelkünket Jézus születésének méltó megünneplésére.

Az együtt töltött két este, melyen szép számmal vettek részt az egyházközség tagjai, segített abban, hogy lelkünket ünnepi díszbe öltöztessük, és így várjuk az ünnepeket.