HunEngDeuPln
háttér
 

Szentségimádás

Egyházközségünk két fontos eseménnyel készült 2019. október hónap folyamán a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra:

2019. októberi elmélkedés

1) Az Eucharisztia elnevezései

Ha ezen szentség lényegét meg akarjuk érteni, érdemes a régebbi elnevezések magyarázataiból kiindulni:

  • OLTÁRISZENTSÉG. A középkor óta neveztük így. Arra emlékeztet, hogy Krisztus marandóan van jelen az oltáron és a tabernákulumban egyaránt az eucharisztikus színekben.
  • SZENTMISE. Latin eredetű szó (missa), amely utal arra, hogy az Eucharisztia megünneplése a Hívek elküldésével, keresztény küldetésükre való biztatással (tanúságtétel a hallottakról és látottakról) zárul.
  • KENYÉRTÖRÉS. A legősibb elnevezés, amellyel az Apostolok Cselekedeteinek a könyvében is találkozunk.
  • SZENTMISEÁLDOZAT. Ez az elnevezés kidomborítja a szentmisének, a Krisztus által bemutatott megváltói áldozat jellegét. Manapság inkább a lakoma jellegét hangsúlyozzuk, az áldozat jelleg rovására.
  • EUCHARISZTIA. Ezt az elnevezést a II. Vatikáni Zsinat óta használja Egyházunk. A szó (eucharisztia) görög nyelvből származik és ünnepélyes hálaadást jelent. Azért adunk hálát az Eucharisztia megünneplésekor, mert Jézus és az ő megváltói áldozata jelenvaló lesz a szentmise közösségében.

VAJON JELENTENEK-E NEKEM VALAMIT EZEK A SZAVAK?

2) Az Eucharisztia a szentségi üdvrend központja

  • Egyházunk szentségei nem egymástól független, önálló kegyelmi eszközök, hanem szerves egészet alkotnak, amelyben minden szentségnek megvan a maga saját helye. Ebben az egészben az Eucharisztia kiemelkedő helyet foglal el, mint a ?szentségek szentsége? (Vö. KEK 1211).
  • Azért a ?legfőbb szentség?, mert a kegyelmek legfőbb szerzőjét és forrását, Jézus Krisztust tartalmazza, aki értünk (szentmise), bennünk (szentáldozás) és közöttünk (szentségház) van.
  • Aquinói Szent Tamás klasszikus megfogalmazásában a ?leghatalmasabb és legnemesebb szentség?, amit a II. Vatikáni Zsinat tovább gondolt: ?az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is, a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk és élő kenyerünk? (PO5).
  • Celle-i Péter (középkori püspök) úgy látja, hogy az Eucharisztia az Egyház ?szíve?, vagyis nélkülözhetetlenül fontos az Egyház életében. Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia ünneplése által pedig megjelenik előttünk az Egyház, a Krisztusban hívők helyi közössége.
  • Joggal mondhatjuk tehát Szent II. János Pál pápa szavaival élve, hogy ?az Egyház legdrágább kincse, amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján?.

ÉLETEMNEK FONTOS RÉSZE-E, KINCSEM-E AZ EUCHARISZTIA?

3) Az Eucharisztia a keresztény beavatás csúcspontja.

  • Az ősegyházban a három beavató szentséget (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) egyszerre szolgáltatták ki a felnőtt hittanulóknak. A beavatás csúcspontja az Eucharisztiában való részvétel volt.
  • A hittanulók jól tudták, hogy a kegyelmi életben a keresztség csak kezdet, míg az Eucharisztia a keresztény beavatás teljessége, a beavatás folyamatának a megkoronázása.
  • A kereszténységbe való beavatás három szentsége úgy kapcsolódik össze egymással, hogy a teljes nagykorúságra vezeti el a Krisztusban hívőket, mert küldetésük van az Egyházban és a világban.
  • A keresztségben új életre születnek a Hívek, a bérmálás szentsége megerősíti őket, az Eucharisztiában az örök élet kenyerét kapják. Így, a Hívők egyre többet kapnak az isteni élet gazdagságából és előre haladnak a szeretet tökéletessége felé.
  • Az Eucharisztia tehát úgy jelenik meg számunkra, mint mennyei eledel, amely táplálja a kegyelmi életet és felemel a Krisztussal való bensősége és személyes életközösségbe.

LELKEMNEK TÁPLÁLÉKA-E AZ EUCHARISZTIA?

4) Miért fontos az Egyház számára az Eucharisztia?

  • Már az Apostolok Cselekedeteinek a könyvéből látható, hogy az Egyház a kezdetektől fogva úgy jelent meg, mint eucharisztikus közösség, azaz a keresztség által az ember Isten újszövetségi népének a tagja lesz, és a Krisztushoz, meg az ő Egyházához való tartozását a szentmise közösségében éli meg.
  • Az eucharisztikus egyházszemlélet szerint az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia pedig az Egyházat.
  • Jézus azzal valósított meg valami újat tanítványai előtt, hogy egybegyűjtötte és közösséggé formálta őket, vagyis az utolsó vacsorára való szakramentális emlékezésnek közösség alkotó ereje van.
  • Az eucharisztia lényeges, alapvető valóság az Egyház számára: ?Egyetlen közösség sem fog kiépülni, hacsak nem teszi meg alapjának és szegletkövének a szent Eucharisztiát? (PO6).

FONTOS-E SZÁMOMRA AZ EUCHARISZTIA?

(Források: XVI. Benedek pápa: A Szeretet Szentsége, apostoli buzdítás; A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottsága: ?Minden Forrásom Belőled fakad?, teológiai és lelkipásztori megfontolások; Dolhai Lajos: Csúcs és Forrás)

 

Az egyházközségi Agapé

A jövő évben, 2020-ban megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülődvén, egyházközségünk egy közös zarándokúttal kezdte meg a közelebbi felkészülést szeptember hónap folyamán, októberre pedig meghirdettünk egy egyházközségi szeretet-lakomát, agapét.

Hála Istennek, lelkesen készültek az egyházközség Hívei, hiszen a nap kezdetén, október 19-én, szombat reggel, délelőtt megérkezett a két főszakács is a Plébánia udvarra, Biri Imre és Dancs László, akik hoztak magukkal mindent, ami egy bográcsban elkészítendő babgulyáshoz szükséges.

Ragyogó napsütésben, vidám beszélgetés és némi poharazgatás közben, főzték, készítették, szívüket-lelküket is beleadva, azt az ételt, amit a délután 2-kor összesereglett egyházközségi nép aztán jó étvággyal el is fogyasztott. A főzés közben meglátogatták a fiúkat kedves feleségeik is, Marika és Jutka, természetesen csakis azért, hogy segítsenek férjeiknek.

Lassan-lassan gyülekezni kezdtek az egyházközség Hívei fiatalabbak és idősebbek, férfiak és nők egyaránt, összesen közel 40 hívünk jött el erre a közös délutánra. Előkészítették a hittantermünket, megterítettek, előkerültek az italfélék, sütemények és a rágcsálni valók is, végül megérkezett a bográcsétel.

Mielőtt elkezdődött volna a közös étkezés, természetesen köszöntöttük egymást, együtt imádkoztunk és felolvastunk egy részt a NEK Teológiai Bizottsága által készített teológiai lelkipásztori megfontolásokból: MINDEN FORRÁSOM BELŐLED FAKAD című kiadványból, nevezetesen: Az ?Úr vacsorája? és A ?kenyértörés? című alpontokból.

Miért is ez az Agapé? ?A kenyértöréssel egybekapcsolódott az új húsvétra emlékezve az Úr igéjének meghallgatása, amelyet a közösség vezetői magyaráztak, a testvéri közös étkezés (agapé), az osztozás a javakban és a közös imák az Atyához és Jézus Krisztushoz, a várva várt Messiáshoz.

Az asztalra helyezett adományok felett végzett hálaadásban a közösség megtapasztalta a feltámadt Úr jelenlétét, csatlakozva az apostolok és az emmauszi tanítványok megtapasztalásához; így ünnepelték a Megváltó halálában és feltámadásában egyszer s mindenkorra végbement üdvösségszerző eseményt.?

Kiosztottunk egy szerény ajándékot azoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és megkezdődhetett a tényleges, közös ÉTKEZÉS.

Itt is nyilvánvalóvá vált, hogy mit jelent a Gondviselés, mert hiszen sokan kérdezték, vajon ki találta ki, ki az, aki hív és ki az, aki rendezi mindezt? Krisztus hív és a Szentlélek rendezi, mert Tőlük senki sem tudja jobban mikor és hogyan kell, miért szükséges.

Étkezés közben felállt az asztaltól egy ?fiatal? ember, aki bejelentette, hogy éppen ma ünnepli feleségével házasságkötésük 63-dik évfordulóját, sőt boldogan meg is lebegtette azt az anyakönyvi kivonatot, amely hitelesítette az eseményt, a házasságkötés tényét: 1956. október 19. Nagy tapsvihar és számtalan jókívánság fogalmazódott meg az ottlévőkben, és kivétel nélkül mindenki gratulált az ?ifjú párnak?.

Teltek-múltak a percek és már csak azt vettük észre, hogy lassan délután fél 5 körül vagyunk. Átmentünk egy másik terembe, ahol sötétebb volt, hiszen egy filmet vetítettünk le, amely az igazi, önfeláldozó szeretetről és a bizalomról szólt, nevezetesen: Hétköznapi varázslat. Mindannyian egy kicsit magunkra ismertünk benne, sőt voltak ? főképp az idősebbek közül ? akikre igen mély hatást gyakorolt a film mondanivalója.

Este 6 óra körül ért véget a film és azt követően közös imával fejeztük be a délutáni agapét, ahol sok-sok mindent tanulhattunk egymástól és másoktól is. Összerendeztük a termeket, elpakoltunk és fél 7, 7 óra körül mindenki elindult saját otthonába, hogy egy kicsit folytassa, ami a Közösségi Házban délután megkezdődött.

Természetesen köszönetet mondunk mindenkinek, és hálás szívvel imáinkba foglaljuk mindazokat, aki segítetek és azokat is, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.

Befejezésként álljon előttünk az a néhány mondat a mai délutánnal kapcsolatban, amit a Teológiai Bizottság teológiai és lelkipásztori megfontolásaiban a következőképpen fogalmaz meg:

Pál ?apostol adottnak tekinti, hogy a közösség eucharisztikus összejöveteleket tart, ahol az Úr vacsoráját ünneplik. Az a fontos számára, hogy emlékeztesse a híveket az Eucharisztia tartalmára. Főképpen arra, hogy miként kell benne hinni, hogyan kell helyesen megünnepelni és megélni azt.

Korintusban az Eucharisztia megünneplését megelőzte egy közös étkezés, amely a testvéri közösség megjelenítésére szolgált. Ez megfelelt annak a történelmi körülménynek, amelyek között Jézus is megünnepelte az utolsó vacsoráját, és ahogyan az eucharisztikus cselekmény megszületett. Így az eucharisztikus összejövetel egybekapcsolódott a testvériség és a szolidaritás megélésével.?


2019-10-06
Szerző: Dr. Lipták József plébános
NEK2020
facebook email nyomtatás

Kapcsolódó média

 
Szentségimádás 2019 október 6